Lemezajánlat, avagy mi jót hallgattam...

Több lemezt hallgatok mint ami időm volna leírni naponta Őket. Mindenesetre régen jegyeztem blogot aminek most röviden eleget is teszek.

Mondhatni a progresszív rock alap bandájának emelném egy LP-jét, ami a múlt héten került katalógusunkba. Yes Yesterdays c. vinyl lemeze ami eredeti angol nyomás a 70-es évek első feléröl. Szokásos Roger Dean  borító, felér bármely Yes album címlapjával. Válogatás lemez lévén mégis tetszett a lemez mivel a kedvenc korszakom van rajta. Ez pedig a nyers Tony Kaye hammond orgona dominanciája, Bill Bruford preciz dobmunkája, vonósok, elsöprő basszusfutamok jellemzik. Steve Howe még nincs ekkor, helyette a húrokat Peter Bank pengeti. Igazi jó hangzású prog rock muzsika megfejelve 2 annó csak kislemezen kiadott számmal. Ez a Dear Father és az America. Utóbbit ismerhetjük Keith Emerson Nice féle átdolgozásban. Zseniális!!! Egyszerűen nem tudom, hogy csak én vagyok ezzel a dologgal konzervatív, de úgy vélem ilyen bandák nem születnek már. Hiába a kiváló Skandináv new progressive csapatok tehetségének, valahol mindig koppintást érzek, nem is keveset. Nem beszélve az akkori hangzásról, csöves technika, megszólalás... Örülök, hogy 2 Yes koncerten is voltam eddig életemben.