Navigáció átugrása.

Hanglemez, bakelit lemezbolt
LP-CD adás-vétel, Record shop



VINYL (BAKELIT) LEMEZEK - LP - CD
(VPI lemezmosóval takarított hanglemezek)

Modern Jazz lemezantológia avagy Magyar Blue Note hangzás és zene?

A magyarországi hanglemezgyártás minőségileg új korszaka kezdődött 1962-ben, amikor a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megkezdte a"Modern Jazz " című lemezantológia sorozatának megjelentetését. Az évek során tíz lemez, 9 LP és 1 EP jelent meg a korszak legjelentősebbnek tartott, kizárólag a modern jazzre orientált együtteseivel. A következő években csak a modern jazzt játszó együttesek kerültek előtérbe. Ebben a sorozatban nem kapott lehetőséget egyetlen big band és - sorozat végén megjelenő egyetlen, árva Benkó Dixieland Band felvételen kívül - dixieland sem. A jövőt tekintve, a műfaj népszerűsítése szempontjából elhibázott lepésnek bizonyult ez. Éppen a savinget, a big bandeket, a feljövőben levő dixieland-zenekarokat, azaz a jelentős tömegbázissal rendelkező stílusokat, zenészeket zárták ki a sorozatból, körülbelül azzal az érveléssel, hogy "az csak tánczene"!

De most még ne szaladjunk előre az időben. Maradjunk még a maga nemében egyébként rendkívül figyelemreméltó vállalkozásnál, a "Modern jazz" című lemezsorozatnál. Az első lemezen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán előbb zenetudományi, majd zongoraművész diplomát szerzett Gonda János által vezetett Qualiton Jazz Együttes szerepelt. A második éve a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál zenei rendezőként dolgozó Gonda János kamarajazzt játszó combója a Modern jazz Quartet, Dave Brubeck, valamint a modern jazz más jeles egyéniségeinek nyomdokain haladva alakította ki az együttes repertoárját. A nyolc jazz-örökzöld mellett Gonda János,,Blues" -a képviseli a hazai szerzőket. Gonda, valamint Búvári Tibor, az együttes bőgőse készítették a hangszereléseket, amelyek csak kevés lehetőséget nyújtottak az egyes közreműködők képességeinek szólók útján való kifejezésére. A valamennyi felvételen közreműködő ritmusszekcióban Gonda és Búvári mellett Várnai Tibor dobolt. Káldor Péter vibrafonfát három, Sasvári Attila altszaxofonhangját négy felvételen élvezhetjük. A lemez különlegessége a tipikusan klasszikus zenei beállítottságú, korábban és később is kizárólag klasszikus zenét játszó oboás Jagasich Péter szerepeltetése két darabban. Kiemelkedő jelentőségű, hogy ezúttal kapott először széles nyilvánosságot az opera és a jazz között akkor még választani nem tudó, kiváló adottságú énekesnő, Szirmay Márta. A közreműködésével előadott három standard, a ,Wonderful", a ,,Round About Midnight" s a "Night And Day" kétségkívül a lemez legjobbjai közé tartoznak. Szirmay vitalitása áttöri a kamarajazzes hangvétel hűvösebb légkörét. Legszabadabban a ,,Night And Day" sikerült. Sajnálatos, hogy a teljes kvintettet (altszaxofon, zongora, vibrafon, bőgő, dob) kizárólag ezen az egyetlen felvételen hallhatjuk.

Mindenképpen itt kell megemlítenünk, hogy Szirmay Márta két esztendő múlva elkészíthette első önálló jazzlemezét. A repertoár örökzöldekből, musicaltémákból és magyar slágerekből állt. A közreműködő együttes a némileg kibővített Qualiton Jazz Group volt. Önálló lemezét követőleg Szirmay Márta hosszú ideig csak operaénekléssel foglalkozott. Kereken negyed század múlva, 1989-ben, az NSZK-ban, Dudás Lajos társaságában készítette el újabb lemezét.

A "Modern jazz" lemezsorozat második lemeze egy EP lett. Ezen Garay Attila playback technikával készített felvételét hallhatjuk. Ezen tűnt fel Lakatos "Ablakos" Dezső, az altszaxofon ihletett, virtuóz mestere. Különös módon az altős más, ugyanezekben a hetekben készült jazzfelvételei (például a "Night In Tunisia" a csúcsformában játszó Tabányi-zenekarral) tánczeneként (!) kerültek kiadásra. Garay Attila és Lakatos,, Ablakos" Dezső, e két szuverén egyéniség háttérbe szorulása, majd hosszú külföldi tartózkodása az elmúlt évtizedek koncertéletének, lemezkiadásának fájdalmas vesztesége. A "Modern jazz" sorozat harmadik lemezét 1963 tavaszán rögzítették a Rottenbiller utcai stúdióban. Két nap alatt négy szám került szalagra, majd lemezre: az "I've Lost Your Love", a "Strollin", a "Tired Blues" és a korszak nagy, a mai napig is megunhatatlan slágere, a "Take Five". A felvételt készítő Astoria Jazz Quartet vezetője a negyvenes években feltűnt Kertész Kornél volt. Első jazzfelvételeit kereken húsz esztendővel korábban a Szabó-Quitter zenekarral, többek között Bacsik Elek, Len Hughes társaságában készítette. Kertész Kornél 1963-ban kvartettjével a Modern Jazz Quartet nyomdokain haladt. Kertész zongorázott, a Qualiton Jazz Együttesben már bemutatkozott Káldor és Várnai vibrafonozott, illetve dobolt. A rendkívül tehetséges fiatal bőgős, Rahói Ernő egészítette ki a combót. A kis példányszámban kiadott lemez ma már beszerezhetetlen. Hazai és nyugat-európai antikváriumokban viszont fel-feltűnik a Pinocchio együttes két, a "Modern Jazz" című sorozaton kívül megjelent lemeze, amelyeken ugyanez a négy zenész szerepel. A felvételeket néhány hét különbséggel rögzítették, és kiegészítésként Tabányi Mihály harmonikázott.

Az Astoria Jazz Quartet lemeze után megkezdődött az antológiák korszaka. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat évente egy-egy lemeznyi anyagot vett fel és publikált. A felvételek kezdetben még a Rottenbiller utcai stúdióban készültek. Később a Magyar Rádió stúdiófelvételeit, a jazzversenyek anyagát stb. vették át kiadásra. Egy szűk kör alakult ki azon zenészekből, akik évről évre részben saját nevük alatt, részben más zenészek együttesének neve alatt szerepeltek a különböző formációk felvételein. A nagyközönségben rendkívül félrevezetően az a hamis kép alakulhatott ki, hogy csak ennyi jazzmuzsikus van az országban. Egy idő után elkezdték unni, hogy mindig csak ugyanaz a pár név tűnt fel a lemezborítókón. Ez és egyéb társadalmi, kulturális és politikai okok vezettek oda, hogy az egyébként sem nyereséges vállalkozás néhány esztendő múltán egyszerűen kimúlt, vagy még inkább: engedték kimúlni.

Az antológiák közül kétségkívül kiemelkedik a legelső, az "Anthology'64", amelynek két lemezén 13 együttes 23 számot mutatott be. Mind a kísérőfüzettel (magyar és angol nyelven, fotókkal) ellátott dobozos kivitel, mind pedig a kétféle formában, monóban és sztereóban kiadott anyag azt mutatta, hogy ezúttal az MHV igencsak reprezentatív formára törekedett. Ez volt az első magyar jazzlemez, amelyet hivatalosan is jazzlemezként exportáltak a Szovjetunióba.

Az "Anthology'64" 13 együttese között a korábban már lehetőséget kapott Garay Attila, Gonda János és Kertész Kornél mellett 10 újabb formáció is található. Nagy kár, hogy ezek egy része éppen csak a lemezfelvételek kedvéért jött össze, illetve sok zenész már ekkor is több együttesben szerepelt. Első és utolsó lehetőségét kapta ezúttal Fogarassy János zongorista, a Hardy-Gregorits Group, a Nebuló zenekar. E zenekarok egyes tagjaival később ugyan készültek (részben tánczenei) felvételek, de saját nevük alatt nem készíthettek több jazzfelvételt. Ekkor indult Csík (Csíky) Gusztáv, Pege Aladár és Szabados György önálló pályafutása. Közülük Csík még készíthetett itthon egy LP-t, de hamarosan külföldre került, s ma magyar állampolgárként egyike Svájc legkeresettebb jazz-zongoristáinak. Pege jól menedzselte/menedzseltette magát, neki viszonylag jól sikerültek az elkövetkező évek. Szabadosnak viszont még újabb tíz esztendőt kellett várnia, hogy ismét stúdióba mehessen. Dobsa Sándor és Radics Gábor továbbra is csak lemezantológiákon mutathatták be a tudásukat. Dobsa később mindinkább eltávolodott a műfajtól, s zenei működését főleg a Stúdió11 körül, szórakoztatózenészként fejtette ki. A Dohnőnyi Ernőnél tanult Radics Gábor sokszor évekre "eltűnt", majd újra a régi virtuozitással hallottuk mind vibrafonosként, mind zongoristaként. A Bergendy-együttes mindinkább eltávolodott az eredeti jazz-elképzelésektől, és mindössze egy kimondottan jazzlemezt készített 1976-ban, "Bergendy jazz" címmel. Deseő Csaba, az Állami Hangversenyzenekar kiválóan képzett mélyhegedűse ettől az időponttól kezdve a lemezantológiák elmaradhatatlan közreműködője lett. Változó összetételű együtteseivel és változó, de mindig jól érthető és jó1 előadott zenéivel mind a hat későbbi antológián szerepel. Saját hazai nagylemeze sok más társához hasonlóan neki is csak akkor lett, amikor 1974-ben hosszabb külföldi turnéján, az NSZKban, az akkori vezető európai jazzmárka, az MPS nemzetközi stúdióegyüttesével rögzítette a mindmáig friss, élő, eleven,, Four Strings For Tschaba" című lemezét.

Magyar jazzlemez-történeti áttekintéscinkben sajnos nincs mód valamennyi lemez és főleg lemezfelvétel akárcsak vázlatos ismertetésére is. Épp ezért inkább csak jelezni szeretnénk, hogy a meglehetősen rapszodikusan megjelenő antológiákon alig-alig tűnik fel új zenekar/ zenekarvezető.

Az "Anthology'67" címmel háromévi szünet után megjelent következő válogatásban 10 zenekar egy-egy száma szerepel. Közülük tulajdonképpen senki sem új. Bár Kovács Andor, Kovács Gyula, "Szakcsi" Lakatos Béla, Tomsits Rudolf neve elméletben új lehetne, ők sem igazán újak. Nevük zenekarvezetőként való megjelenése elsősorban a korábbi zenekarok osztódását, átalakulását, átformálódását jelenti.

Az "Anthology'68"-on folytatódik a tendencia. Mindössze a rendkívül tehetséges Bálint Béla triója jelent újdonságot és némi új szint az előadott zenei palettán az "Afro-cubano" című darabbal. Itt hallható először lemezen a dobosként indult, majd a dixielandtől a free-ig minden stílusban egyformán otthonosan mozgó bőgős, Vajda Sándor. A rendkívül technikás, gazdag zenei képzelőerővel megáldott, zenei elképzeléseit megvalósítani is tudó Vajda később már hiába alakított saját együttest. Zenekarvezetőként sajnos a mai napig nem jegyez egyetlen lemezt sem, de még csak lemezantológián sem szerepel a saját neve alatt.

A "Modern Jazz Anthology IV címmel megjelent következő antológia 7 zenekara között mindössze egyetlen "új" nevet találunk, Benkó Sándorét. Dixielandzenekara ekkor már 13 (!) esztendős, s végre megérik, hogy egy modern jazzantológián felvételük jelenik meg. A sors sajátos fintora ez. És még inkább az, ha áttekintjük az antológiákon sorra-rendre újra és újra szereplő zenészek impozáns névsorát. Kevés akad közöttük, akinek később sikerült jelentős nemzetközi jazzkarriert befutnia. A Benkó Dixieland Band későbbiekben megjelenő több mint tucatnyi hazai és külföldi nagylemeze ugyan már egy későbbi fejezet a magyar jazz történetében, de érdekes ma megismerni, hogy milyen körülmények között indult el ez a lemezkarrier. A X. és egyben utolsó modern jazzantológián mindössze 7 zenekar szerepel. Betűrendben: Apostol együttes, Bergendy-együttes, Deseő Csaba, Garay Attila, Kovács Andor, Lakatos "Ablakos' Dezső. A jó átlagszínvonalból érdemes kiemelnünk Lakatos kvartettjét. "Ablakos' "'8'blues "-a igen szép felvétel, s hallgatásakor igencsak sajnálkozhatunk, hogy az ugyanebben az időben készült további felvételei sohasem kerültek kiadásra. S csak nosztalgiával emlékezhetünk a Petőfi Sándor utcai "Építők Jazzklub"-jában sohasem rögzített koncertjeire.

A "Modern jazz" című sorozat utolsó két lemeze az előzőeknél némileg kedvezőbb légkörben került kiadásra, és felmerült az ötlet, hogy épp ideje lenne egy-egy előadó önálló LP-jét kiadni.

Forrás: Jazz-zenészek Lexikona